Az ötödik percben egy Tímár-fejes vezette fel a mérkőzést, majd nem sokkal később Lipcsei emelt a védők mögé, minek utána Tőzsér lőhetett kapura. A tizedik percben már a negyedik szögletet végezhette el a Ferencváros: ilyen lendületes kezdés még az Üllői úton sem volt!

A folytatásban azonban a fiatal Laczkó húzott vissza bennünket az első találkozó szomorú valóságába: miután jobbról befelé húzott, a tizenhatos bal oldali sarkához érve lőtt, de labdája az ellenkező oldalon a tizenhatos és az alapvonal találkozásánál hagyta el a játékteret…

Visszaestek a zöld-fehérek, feléledtek a hazaiak, így gyorsan kiderült: a ferencvárosi védelem továbbra sem áll feladata magaslatán. Előbb Tímár lövésszerű(!), kapura tartó hazaadását emelte Udvarácz higgadtan a berobbanó fehérorosz játékos feje felett vissza a mezőnybe, majd a bal szélen Kellert futották le különösebb erőlködés nélkül. A fehéroroszok felvették a játék ritmusát és fokozatosan átvették az irányítást és amint lehetőségük adódott rá, rutinosan húzták az időt…

A félidő közepén Budovinszky lőhetett kissé távolról szabadrúgást, de ugye a Honvédban láthattuk már őt ilyen távolságból gólt lőni. A lehetőségből aztán nagyon nem lett semmi, csakúgy, mint az Üllői úti két szabadrúgásából. Vajon hol hagyta el a pontos, életerős kispesti löketeit? Azok valószínű a jelek szerint valahol ott pihenhetnek a Pöttyös utca-Ecseri út között félúton… De akkor vajon miért ő lőheti el a szabadrúgásokat még mindig? Miért nem áll oda más, vagy miért nem jön lövés helyett beívelés a kapu elé?

Bezzeg Popel! A fehérorosz védő szép megelőző szerelést követően szinte a kezdőkörből vállalkozott kapuralövésre. Na, nem olyan csalafinta emelőssel, hanem olyan igazival, de ezúttal ő is célt tévesztett.

Lipcsei Péter fizikai lemaradása ellenére góllal és gólpasszal tért vissza, így a zöld-fehérek legjobbjának bizonyult az ex-csapatkapitány (fotó: Németh Ferenc)

A meccs első igazán jó, kapura tartó lövése Tőzséré - szöglet lett belőle -, míg az első sárga lapot is a Ferencváros könyvelhette el: Keller bodicsekelte a labdát mellette megtoló fehérorosz játékost. Majd a legújabb ferencvárosi szokásoknak megfelelően hevesen reklamált a játékvezetőnél… Hasonlóra ragadtatta magát kevéssel később egy szerelés utáni összecsúszás miatt Balog is…

A műtött, de a találkozóra összedrótozott Lipcsei láthatóan komoly fizikai lemaradásban van társaihoz képest, jelenlétére a várakozásoknak megfelelően leginkább azért volt szükség, hogy rutinjával összefogja a társakat és a középpályán begyűjtse a labdákat. A félidő vége felé saját tizenhatosán belül egy szimpla felszabadító rúgás helyett azonban tőle szokatlanul addig gondolkozott a megoldáson, amíg fehérorosz lövés lett a dologból.

Aztán gyorsan javított. Még egy perc sem telt el, amikor a volt ferencvárosi csapatkapitány, erőállapot ide vagy oda, megszerezte a vezetést a Ferencvárosnak. Egy szöglet után Budovinszky két védővel a nyakában okosan visszafelé fejelte a labdát, a lendületből érkező Lipcsei pedig kapásból, jobbal, tizennyolc méterről a kapufát is súrolva a hálóba tüzelt. A gól után felpörögtek az események, egy percen belül óriási gólszerzési lehetőség adódott előbb a hazaiak, majd Rósa Dénes révén a vendégek előtt is.

Újra vesztett nimbuszából a Ferencváros A kupakieséssel nemcsak egyszerűen a továbbjutásért vívott párharc veszítette el a Ferencváros, hanem annál sokkal többet. Vesztett ugye egyrészt üzleti, piaci értékéből. Még akkor is, ha ez a gyakorlatban aligha mérhető, kézzel aligha fogható. És ismételten vesztett abból a nimbuszából, amelyet a mögöttünk álló években egy-két megvillanástól eltekintve oly’ szorgalmasan rombolt. A klub működésében az elmúlt években annyiszor fennakadást jelentő anyagi problémák eddig fellángolásszerűen jelentkeztek a csapat teljesítményében, most viszont hosszútávon számolniuk kell ezzel az Üllői úton. A szurkolók türelme sem véges. Jósolható ez annak ellenére, hogy az ítéleteit hamar kimondó Üllői úti közönség az elmúlt szezonban a korábbival ellentétben jóval több türelmet tanúsított edző és játékos iránt, mint amennyit akár csak tíz éve is. Már lejjebb adták az igényeket, elfogadták, hogy az FTC bizony már az Üllői úti katlanban(?) sem verhetetlen. Aztán ha takarózni kellett, ha felelőst kellett keresni arra az elmúlt években mindig ott volt az aktuális vezetőség. Torgyántól, Szabadin, Páncsicson, Szeileren, Várszegin keresztül Furulyásig bezárólag mindenki. Ám mindez már aligha magyarázat arra, amit néhány futballista ferencvárosi mezben elkövet a pályán. Takács Ákost Lothar Matthäus május végén még megváltóként válogatta be nemzeti csapatába, aztán két hónapnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy a futógép mára úgy eltűnjön a mezőnyben, hogy két találkozón összesen egy momentuma se akadjon. A magának éveken keresztül elismerést higgadtságával, jó szerelőkészséggel kivívó Balog Zoltán - májustól szintén magyar válogatott! - mára az egyik legarrogánsabb játékos lett idehaza. (Köszönje meg a szlovák játékvezetőnek, hogy pályán maradhatott a minszkiek elleni visszavágón a második félidőben…) A pályán észrevétlen, a párharcokban magát legkönnyebben megadó macedón légiós, Alexandar Bajevszki a lefújást követően magából kikelve kérte számon a szlovák játékvezetőn a Traktor-stadionban a… Mit is? Talán ő sem tudta igazából… És ők a válogatottak, a húzóemberek! Lipcsei Péter és Rósa Dénes kivételével a többiek - akiknek kivétel nélkül ajándék, megtiszteltetés a Ferencvárosban játszani - még önmagukhoz képest is mélyen tudásuk alatt tudták le két mérkőzést. Főként az elsőt, amelyen azért valljuk be, sok minden eldőlt. Az összkép nem éppen rózsás folytatást sejtet a bajnoki nyitány előtt. Mert a minszkiekkel azonos képességű csapatból bizony nem is egy-kettő szaladgál majd a magyar első osztályban. Sőt, vannak bizony erősebbek is. A Ferencvárosnak a középmezőnyért is nagyon meg kell majd szenvednie.

Az első félidőben a Ferencváros teljesen más sebességi fokozatban futballozott, mint az Üllői úti összecsapáson. Nem beszélve az elszántságról, amelyet csak nyomokban lehetett felfedezni a zöld-fehér játékosokon az első mérkőzésen. Ennek eredményeképpen elsősorban a vendégek akarata érvényesült, amelyet megkoronázott a játékrész végén Lipcsei remek találata. A kissé ráérősen futballozó, leginkább saját kapujuk védelmére koncentráló hazaiak ellen akár még erőteljesebb mezőnyfölényt is kiharcolhattak volna, ha védelmük zártabb és határozottabb, ha Takácsnak érvényre jut gyorsasága, ha Tőzsér pontosabb és ha a két csatár, Bajevszki, de különösen Laczkó nem vonja ki magát annyira látványosan a játékból.

A második félidőben a hazaiak feljebb tolták védekezésüket és játékukat, mint az első félidőben. Talán maguktól jöttek rá, talán edzőjük szólt nekik: abból gól lehet, ha a saját kapujuk előtt pattog a labda, abból viszont gólt lőhetnek, ha ők az ellenfél térfelén teszik ugyanezt. Tették is becsülettel…

Keller megmozdulása ért szabadrúgást - kicsit dühből és abszolút feleslegesen - az oldalvonal mellett, a beívelésre nem lépett ki kapujából Udvarácz, a védők tétováztak, és máris egyenlítettek a második félidőre jóval pörgősebben kifutó fehéroroszok.

Támadásban maradtak a hazaiak, mégis Rósa feltűnése okozott komoly gondot a hazai kapu előtt. Balog nyakszirten vágását követően felpaprikázódtak a zöld-fehérek, két percen belül Budovinszky, majd Rósa is elégtételt vett: be is sárgultak mindketten.

Nem mondhatjuk, hogy eseménytelenül teltek a percek, ám a legemlékezetesebb mégis az volt, amikor a ferencvárosi gólvonal előtt egy Udvarácz által még nem birtokolt labdára - vádlijáról pattant centikkel a gólvonal elé - és a ferencvárosi kapusra rácsúszott Mihnyuk, akire rárontott a komplett vendégcsapat.

A hetvenegyedik percben a balhátvéd Kellert egy csatár, Nógrádi váltotta, míg Takácsot Szalai, de frissítettek a hazaiak is, akik hármat is cseréltek. A váltások nem tettek jót a Ferencváros addig sem igazán összeszedett játékának, amely a hajrára kicsit szétesett, esetlegessé vált. Ellenben a traktorgyáriak a kinyíló ferencvárosi védelemre rávezetett labdákból rendre helyzeteket alakítottak ki, egy gyönyörű nyesett kapufára is futotta.

Aztán egy perccel a rendes játékidő letelte előtt Lipcsei emelését követően Rósa remek egyéni megmozdulás végén szépített. Parádés labdakezelés, majd helyzetfelismerés és egy hálóban kikötő emelés, ennyi kellett a második ferencvárosi gólhoz.

Az NSO ajánlja: MTZ-Ripo Minszk-Ferencváros online tudósítás 1-2 UEFA-KUPA 2005-2006 A tavalyi szezon: UEFA-kupa 2004-2005 Futball-lexikon

De ekkor már későinek bizonyult a vezető találat. Bár egy perccel később Rósa fejese szállt kapu mellé, majd gyanús körülmények között választották el a labdától a fehérorosz tizenhatoson belül, de a játékvezető síp néma maradt, a Ferencváros pedig búcsúzott a második számú nemzetközi kupasorozattól.

Keserű lehet a zöld-fehérek szájíze, de azt nekik is el kell ismerniük: a két mérkőzésen látottak alapján teljesen megérdemelt a minszkiek továbbjutása.

A zöld-fehérekre így az MK-kizárását követően teljesen szokatlanul egyfrontos helytállás vár az idényben, de sok munkára lesz szükségük, ha el akarják kerülni a traktorosok ellenihez hasonló kellemetlen meglepetéseket a szombaton kezdődő bajnokságban.