Az első tíz percben a Ferencváros semmi kétséget nem hagyott afelől: ki a jobb! A gond, magyar szempontból csak ezután kezdődött: gólt nem sikerült szerezni, a minszkiek pedig ha vérszemet nem is kaptak, néha már átlépték a félpályát. Az első komolyabb lehetőség is előttük adódott, de abból nem született gól. Még…

A hazaiakon már ekkor látszott, hogy többen közülük ólomlábakon járnak: nem úgy mentek a sprintek, lassan fordultak és úgy egészében a csapat sem mozgott.

Azon gyorsan lépjünk túl, hogy nincsenek összeszokva - most is lemondtak edzőmeccset, a Honvéd ellen is csak muszájból játszottak, hol akarnak összeszokni, ráadásul a kezdőben két, csereként egy új igazolás kapott lehetőséget -, és az idény eleji formán is, hiszen öt hete(!) tart a felkészülésük.

Így kizárásos alapon három megoldás lehetséges: túledzettek, nincsenek megfelelő kondiban, vagy egyszerűen nem volt kedvük futni.
Van még az is, hogy ennyit tudnak, de azért láttunk már ennél jóval erősebb előadást is tőlük, úgyhogy ezt is figyelmen kívül hagyhatjuk.

Az ellenben világosan látszott, pszichésen nem kellőképpen hangolódtak rá a találkozóra. A szovjet utódállamokat képviselő futballcsapatoktól eltérően szokatlanul sportszerű játékot bemutató fehéroroszok ellen a legapróbb problémát is a legnagyobb személyes sértésnek vettek a ferencvárosiak és a Budovinszky, Bognár duó vezetésével kértek elégtételt.

Az első fehérorosz gól, a sorfal már csak néz, Tőzsér azért nem teljesen ártatlan...

Ha nem is volt törvényszerű, jött a vendégek vezető találata, amely igen szerencsés körülmények között született, hiszen egy távoli szabadrúgásuk Tőzséren irányt változtatva kötött ki Udvarácz hálójában.

A második félidőben megpróbált emelni a csapásszámon az FTC, összességében végül többet birtokolták a labdát, mint az első félidőben, de Rósa remek lövésén, néhány ügyes kiugratáson kívül másra, többre nem igazán futotta.

A mezőnyben ellenben a fehéroroszok megpróbáltak passzolni, de ha kellett bátran elvállalták az egy-egy elleni párharcokat is, mindennek csak képzettségük szabott határt. Mert lendületük az volt, mint ahogy csapatként is összeszedett és összerakott társaság benyomását keltették.

Ellentétben a hazaiakkal… Tőzsér, ameddig pályán volt, inkább olyan labdákkal vétette észre magát, amelyről senki sem tudta eldönteni, mihez is akart velük kezdeni. Rósa - akit a közönség többször lekövetelt a pályáról - egyedül nem váltotta meg a világot, néhányszor ugyan odaért, de ő általában mindig ott szokott lenni, úgyhogy láthatóan nem múlt el rajta nyomtalanul az elmúlt időszak és a tegnap aláírt szerződés. Egy biztos: nem ezzel a meccsel adta el magát külföldre. Gyepesnek is voltak már jobb mérkőzései, mint ahogy a fiatalok sem bizonyították a szurkolóknak: nyugodtak lehetnek, lehet rájuk építeni a (közel)jövőben. A védelem, nos, az sem állt feladata magaslatán, a második kapott gól nem őket dicséri. Igaz, az egyetlen(!) kapura tartó lövés meg nem a zöld-fehérek támadójátékát.

A visszavágó 0-2-ről indul: mire jut a Fradi Minszkben? Kint is kikapnak, simán kiesnek Jönnek Lipcseiék, továbbjut az FTC Kint győznek a magyarok, de kevés lesz az üdvösséghez A fehéroroszok kibekkelik, az iksz nekik jó

Az új igazolások közül - az Aranyos Imre kinézetű, de nem mozgású és főként nem lendületű - Grósz az elején még vállalkozott felfutásokra, belépett a támadásokba, de hamar feladta és csak a biztosat játszotta. Plusz néhány előreívelés, de mire balhátvédként jobb lábára visszvette a labdát, már régen visszazártak a vendégek.
Budovinszky azonnal közönségkedvenc lehetett volna, de mindig élet- és gólveszélyes szabadrúgása közül ezúttal azt hozta el, amelyik messze elkerülte a kaput. Ezen kívül annyi nyomott hagyott maga után, hogy a mezőnynél másfél fejjel magasabb középhátvédként három előreívelt labdánál, annak hátat fordítva a felugró csatár alá tolta a hátsóját… Harmadikra az ellenfél már nem ment oda, Budovinszky fejére esett a labda, a védő volt talán a leginkább meglepve a mezőnyben a dologtól.
Erős Gábor csereként szállt be, középpályásként rajta látszott a legjobban, nem ismeri a társak játékát.

Kétgólos hátrányban kell felvenniük a harcot a visszavágón a ferencvárosiaknak, amennyiben a tudást, a képességeket nézzük, még így sem lenne minden veszve.

De mivel hozzá kell számolnunk a formát, a fizikumot, a csapategységet, a nemzetközi rutint, megkockáztatom a motivációt és az erőnlétet, akkor kijelenthetjük: ettől az FTC-től nagy bravúr lenne a továbbjutás a második selejtezőkörbe - mint ahogy a minszkiektől is, ha adott esetben mennek még egyet -, egy esetleges kiesés után viszont a Ferencvárosnak nem marad más hátra az előttünk álló idényben, mint hogy száz százalékban a bajnokságra koncentráljon.

László Csaba a klubházból követte a meccset

Milyen érzés lehet egy vezetőedzőnek a pálya mellől nézni csapatát?

Milyen érzés lehet a klubházban ülve az újjáalakított csapatának első tétmeccsét távolról figyelni?
Milyen érzés lehet mindez egy olyan embernek, akinek vérében van, hogy felpattanjon a kispadról, reklamáljon, üvöltsön, ezer fokkal égjen - olykor még akkor is, amikor nem kellene…

László Csaba, a Ferencváros edzője az elmúlt évadban többször is megtapasztalhatta mindezt. Például - hogy ne menjünk túl távol az időben - a fradisták számára keserves emlékű Magyar Kupa-döntőben (Sopron-FTC 5-1), bár az is igaz, akkor olyanynyira nem bírt magával, hogy azok után is a technikai zónában adta az ukázt, hogy a játékvezető elparancsolta onnét…

És akkor nézzünk egy régebbi történetet: ott volt a Hearts elleni találkozó, a lefújás utáni afférja a skótok edzőjével, John Robertsonnal, ami miatt kétmeccses eltiltást kapott a nemzetközi kupameccsekről, s emiatt László Csaba az MTZ-RIPO Minszk ellen az Üllői úti stadion klubházából nézhette a csapatát.

Tegnap délután néhány órával a kezdő sípszó előtt még azt mondta a kispadról eltiltott edző, hogy minden bizonnyal megtalálják a módját a mérkőzés közbeni eszmecserére Vass László másodedzővel, de természetessen a szabályok adta lehetőségeken belül. Aztán este hét órakor kiderült, mégsem találják meg a módját, mivel egyszerűen nincs rá mód…

A FIFA előírása szerint még pisszennie sem szabad, sőt az összecsapás UEFA-ellenőre, a világhírű francia Michel Vautrot úgy látta jónak, az lesz a legjobb, ha László Csaba szépen besétál a klubház VIP-termébe, ott csinálhat amit akar - csak ne telefonáljon!
Nem véletlenül szólt így az ukáz…

Ugyebár mekkora visszhangja volt az előző Bajnokok Ligája-sorozatban annak is, hogy a Chelsea edzője, José Mourinho egy hasonló szituációban a szája elé emelt gallérja mögött mintha beszélni kezdett volna. No mármost, Lászlón Csabán se kabát, se öltönynadrág, hanem sort és rövid ujjú póló volt - mikrofonnak itt helye sem lehetett.

Azért meglestük, mit csinál meccs közben a Fradi edzője. A sérült Lipcsei Péter ült, és mindkét fradista a térdén könyökölve nézte a meccset, és komolyan, együtt rezdültek, mozdultak a pályán zajló eseményekkel. A tizedik percben Laczkó Zsolt hatalmas helyzeténél Lipcsei Péter a két kezével a fejéhez kap, de az edző csak ül, mintha mi sem történt volna. Talán sejtette, a kihagyott helyzet megbosszulja magát…

László Csaba egy perccel később is így ül, pedig akkor Gia Todua Udvarácz Milán keze mellett a keresztlécre fejeli a labdát.

Telnek a percek, már az első félidő derekán járunk, ám a szakember még mindig ugyanúgy ül.
Legfeljebb csak fohászkodhat: szabadrúgáshoz jutottak a minszkiek.

László Csaba továbbra is, mint egy szobor - vezettek a fehéroroszok…

Mintha nem is ő lenne az edző: csak ül, rágcsálja a körmét, még akkor is, amikor a meccs végéhez közeledve a vendégek kapuja előtt a szokásos lökdösődés veszi kezdetét, a szurkolók meg rákezdenek: "Ruszkik, haza!"

0-1 - virít az eredményjelzőn -, a fradisták kiabálnak mindenfélét, a szidalmakból kijut mindenkinek, pedig… Az Üllői úton immár meg kell tanulni veszíteni is.
A vendégdrukkerek boldogok: énekelnek, tapsolnak, dobolnak, sőt van közöttük egy trombitás is.

Amúgy a második félidő végén már csak Lipcsei Péter ült a helyén. A mellette lévő székek üresek.
Hol lehetett László Csaba?

Vajon ő nem bírta tovább nézni ezt a meccset?


A Fradi se így, se úgy nem játszott. Nem játszott sehogyan sem, és bizony tegnap nem csak az edzőt büntették azzal, hogy a klubházba száműzték.
Büntetés volt ez a 90 perc azoknak is, akik jegyet váltottak a tribünre.

Percről percre

Az NSO ajánlja: Ferencváros-MTZ Ripo Minszk online tudósítás 0-2 UEFA-KUPA 2005-2006 A tavalyi szezon: UEFA-kupa 2004-2005 Futball-lexikon

11. perc: Koncevoj jobb oldali szöglete után Todua hat méterről a lécre fejelte a labdát, a mezőnybe visszapattanó labda aztán éppen Zilavec elé pattant, aki 15 méterről jobb lábbal azonnal lőtt, de a labda elakadt a Ferencváros védőiben.

18. perc: Egy szabadrúgást követően Budovinszky 26 méterről középről, jobb lábbal egy méterrel a kapu fölé bombázott.

26 perc: Az ígéretesnek tűnő hazai támadás végén Grósz bal oldali beadására Bajevszki érkezett jókor, ám hét méterről a bal kapufa mellé pördített.

37. perc: Mhitarjan végezhetett el 25 méterről, középről szabadrúgást, jobblábas lövése a ferencvárosi sorfal bal szélén álló Tőzsér vállán megpattant, majd a balra mozduló Udvarácz mellett a jobb felső sarokba vágódott. Öngól!
0-1

66. perc: Rósa jobb oldali szögletét követően Gyepes érkezett a hosszú oldalon, ám fejesét követően a kapu mögötti reklámtáblán landolt a labda.

72. perc: A fél perccel korábban csereként beállt Bartha ügyesen ugratta ki a mélységből beinduló Rósát, aki jobbra kisodródva az ötös magasságából megpróbálta a kapu hosszú sarkába emelni a labdát, de lövése túl erősre sikerült, így az a kapu fölé szállt.

84. perc: Megint Rósa próbálkozott: 28 méterről, középről jobbal vette célba a minszkiek kapuját, sokan már gólt kiáltottak, azonban Szulima nagy bravúrral a léc fölé tolta a labdát.

92. perc:Afanaszjev bal oldali szöglete után Mihnyuk fejelte vissza a labdát, ahol a kaputól három méterre álló Tarascsik-senkitőlsem zavartatva…-jobbal a kapuba lőtt.  

Fény és árnyék

+++A francia Michel Vautrot nemcsak a világ egyik legjobb játékvezetője volt, de igazi úriember is. Ô volt a mérkőzés játékvezető-ellenőre, s a találkozó előtt rendkívül figyelmesen előbb a játékvezetőket kísérő FIFA-kerettag Székely Ferencet köszöntötte, majd pedig a mérkőzés napján az 50. születésnapját ünneplő Puhl Sándort, a világ korábbi legjobb játékvezetőjét.

---Nem is olyan régen még volt olyan ember ebben az országban, aki komolyan gondolta, hogy olimpiát kellene rendezzünk, pedig még egy szimpla UEFA-kupa-mérkőzés is teljes káoszt okoz a városban. Tegnap délután a Budapest Sportcsarnoktól az Üllői útig - öt kilométerről van szó - 38 perc alatt lehetett eljutni autóval, és bizony sokan a forgalmi dugó miatt késtek le a kezdésről.